Nyuszivonat

Fut-robog a nyuszivonat, csattognak a kerekek. Fényes, fekete, kicsi gőzmozdony szuszog-pöfög elöl, olyan kicsike, hogy egy nyuszi elfér benne, de nem látszik a mogyoró- és galagonyabokrok mögül, ha elrobog mellettük. A kis mozdony mögött színes kocsik sorakoznak vidáman, egy piros, egy zöld, egy sárga, és leghátul egy kék. Az ablakokban szőrös fejecskék nézelődnek, integetnek vígan az utasok, az erdő-mező állatkái, akik a nyuszivonattal utaznak rokonlátogatóba, horgászni vagy csak kirándulni. Van itt ürge, vakond, bagoly, menyét, egérke, mókus, hód meg mindenféle szőrös-tollas népség.

A mozdonyon Nyuszi Papa ül, ő a masiniszta. Ő vezeti a kis mozdonyt, alatta kattognak-csattognak a kerekek, mögötte zörögnek a kocsik. A távolban feltűnik egy takaros kis állomásépület. Nyuszi Papa fékezni kezd, és megrántja a duda madzagját.

- Sss-s-pfhh! – mondja a mozdony.

Aztán meg:

- Tu-túúú!

Csikorognak a kerekek a fékezéstől, a nyuszivonat begördül az állomásra, és ügyesen megáll a szénatetős házikó előtt. A házikó falára fenyőágból kirakva van kiírva az állomás neve.

Nyuszi Mama a kalauz.

- Pitypangosrét! – rikkantja vidáman, és leugrik a vonatról.

A házikó előtt ott áll az állomáson dolgozó nyuszi, és lelkesen tiszteleg Nyuszi Mamának, aki kinyitja a kocsi ajtaját, és lesegíti a két kicsi ürgegyereket, akik ide jöttek a papájukhoz a Pitypangosrétre.

Az állomáson három vidralány várakozik. Integetnek a vonaton ülőknek, és megköszönik szépen Nyuszi Mamának, amikor felsegíti őket a kocsiba.

- Kedves utasaink! – kiabálja Nyuszi Mama – Tessék gyorsan felszállni, mert a nyuszivonat azonnal indul!

A vidralányok lecsücsülnek az ablak mellé, és kidugják az ablakon a pofikájukat.

Az állomási nyuszi füttyent egyet, és a tölgyfaágakból font tárcsájával int Nyuszi Papának, hogy elindulhat.

- Ss-ss-ss! – mondja a mozdony, ahogy Nyuszi Papa elindítja, és hosszú-hosszú gőzfelhőt fúj ki a kéményén.

Lassan fordulnak a nagy kerekek, aztán gyorsabban, még gyorsabban, és még gyorsabban, és már szalad is a nyuszivonat, sebesen, mint a szélvész. Kanyarodik be a rétről az erdőbe.

Nyuszi Mama végigsétál a vonaton.

- Ugye van jegyetek? – kérdezi a vidralánykákat.

A három vidralány előhúzza a szép kerek káposztalevélkéket, amiket az állomási nyuszitól vettek, hogy felszállhassanak a nyuszivonatra. Nyuszi Mama elveszi tőlük a káposztalevélkéket, és hosszú fogával csinos, kerek kis lyukakat harap a közepükbe, azután visszaadja a kislányoknak. Még meg is dicséri őket.

- Jól van! Derék gyerekek vagytok!

Megy Nyuszi Mama a kocsi végébe. Egy kis süngyerek meghúzgálja a ruhája szélét.

- Tessék mondani, Nyuszi Mama, hogy tudok eljutni Tölgyesirtásra? Ott vár rám a nagymamám, megyek hozzá látogatóba.

Nyuszi Mama megcsavargatja hosszú füleit, és előveszi a menetrendjét. Lapozgatja, lapozgatja, és rámosolyog a kis sünre.

- Le kell szállnod Répaföldön, ott lesz majd csatlakozásod Pisztrángospatak felé. Tölgyesirtás a második megálló. Majd szólok, ha le kell szállnod.

- Köszönöm szépen! – mondja udvariasan a süngyerek.

A nyuszivonat egy nagyot kanyarodik, és fékez. Nyuszi Mama kihajol az ablakon.

- Hódvár következik! – kiáltja az utasoknak. A vidralányok készülődni kezdenek.

A nyuszivonat nagy füstkarikákat eregetve begurul az állomásra. A hódvári nyuszi már kint áll a rönkfából rakott, finom tölgyillatú házikó előtt, a feje felett büszkén virít fából faragva az állomás neve.

Nyuszi Mama lesegíti a vidralányokat, akik ugrándozva, nevetgélve elindulnak a patak felé, de a sarkon megállnak és visszanéznek, hogy integessenek a vonatnak. Az állomási nyuszi fütyül, Nyuszi Papa elindítja a mozdonyt, és a nyuszivonat egyre gyorsulva kikanyarodik az állomásról, robog tovább a síneken. A sok vidám utas kiinteget a vidralányoknak, míg el nem tűnnek a szemük elől.

Fut-robog a nyuszivonat. Csattognak-kattognak vígan a kerekek.